Úgy tűnik, hogy a demokráciának ez a válfaja melyet már az ókori görög filozófusok is megvetettek nálunk igazolta az egykori gondolatok helyességét. Platón úgy fogalmazott a demokráciát illetően, hogy olyan rendszer mely bár tetszetős, de a lényeget illetően mégsem jó uralmi forma. Egy tarkabarka ruhához hasonlítja a demokráciát, amely pont a lényeget takarja el. Emiatt a végkifejlet egyfajta káosz, amikor megnő az igény és vágy egy erőskezű irányítóra, amely azonban már zsarnoksághoz vezet (persze bármelyik korábbi párt potenciális zsarnokjelölt hiszen mindannyian , ahogy leszögeztük végeredményben monopol helyzetre törekednek). Platón végeredményben arra jutott, hogy a vezetésre alkalmas emberek nevelésével lehet elérni az ideális államot. Arisztotelész már a jó intézményekben és törvényekben bízott, de a demokráciát ő is elvette, mégpedig azért mert úgy vélte, hogy az csak a tömegek féktelen és korrupt hatalmát valósíthatja meg hosszú távon.
A mai magyar rendszert megvizsgálva arra a következtetésre juthatunk, hogy mindkét filozófusnak igaza volt. A demokrácia tiszta formája valóban káoszt teremt. Bizonyíték gyanánt elég arra utalni, hogy a tömegek felülnek akár az anyagi jellegű (lásd 2002-es választási kampányt) akár érzelmi jellegű (lásd 2010-es kampányt) ígéreteknek. Továbbá bár talán már kevésbé hangsúlyos módon – bár az korosztályfüggő, hogy mely részéből – az ismeretek többségét a médiákból nyerik az emberek. (Ezekből a hagyományosnak számító televízió, rádió, sajtó kiépítése, fenntartása tetemes költségekkel jár, ergo a média tulajdonosa komoly befolyással rendelkezik a pártok felett.). Pedig a képviselők felülreprezentáltan nagy többsége felsőfokú végzettséggel bír azonban mégsem alkalmas a kormányzásra mert: ad1/ a legtöbben jogi ismeretekkel rendelkeznek, a többi tudomány elvétve jelentkezik csak márpedig a szakmai politizálás ezt megkívánná ad2/ cinikusan kormányoznak és viselkednek, figyelmen kívül hagyva azt a római régulát miszerint nem minden tisztességes ami szabad (lásd a képviselők költségtérítéséről szóló polémiát), illetve Vona Gábor viselkedését az alakuló gyűlésen vagy éppen Horn Gyula pökhendi válaszát a választási ígéretek betartásáról (lásd, az üzenetet és mentalitást, miszerint ha valamelyik törvény nem tetszik Neked azt játszd ki, illetve a hatalomért bármit megtehetsz elvet) ad3/ a felelőtlen kormányzás és korrupció egybefonódása (lásd pl a völgyhidak és alagutak illetve a négyes metro illetve BKV esetét) ad4/ a hatalmi ágak szétválasztása és a demokratikus felügyelet egyaránt csak papíron valósul meg ad5/ a jelenlegi rendszerbe bekerülni csak pénzzel vagy a média útján lehet viszont az utóbbi az átlagtól eltérő dolgokat tűzi műsorára ahonnan az átlagember informálódik, emiatt a szélsőségeseknek kedvez ad6/ visszatértünk a kiindulóponthoz miszerint az emberek miképp és mi alapján választanak pártot.
Az egész választás és választás utáni történések mind azt bizonyítják, hogy idehaza a demokráciának ez a változata valóban a látszatra épül és nincs mögöttes tartalma. A jelenlegi kormánypárt(ok) kampánya kimerült abban, hogy ők jobb választás az ellenfelet illetően. Az egykori kormánypárt megosztotta erőit és igyekezett összemosni két választási ellenfelet. A harmadik legnagyobb frakcióval rendelkező párt szélsőjobbról támadt, érzelmeket korbácsolva, míg a negyedik párt azért kerülhetett be mert volt olyan választó akinek az addigi felhozatal nem volt rokonszenves (a környezetvédelmet ugyanis nálunk „mindenki” fontosnak tartja – de nem tesz senki érte semmit, ennél fogva ez csak kvázi trójai faló volt aminek mélyén teljesen más összefüggések rejlenek).
Tehát a Fidesz (és KDNP – kvázi ez a két párt egy, az alkotmány hibája, hogy egy ilyenfajta szimbiózis nem szúrja senki oldalát), nem a tehetségével nyert, hanem pont a vetélytárs tehetségtelensége miatt nyert. Ugyanis nálunk nem valamire szavaznak az emberek, hanem valami ellen szavaznak. Márpedig ha időre kell teljesíteni egy távot és a két versenyző közül az egyiket csak azért kiáltják ki győztesnek, mert ugyan időn kívül, de egyébként teljesítette a távot, míg a másik önhibájából bokatörést szenvedett akkor az az érzés uralkodik el az emberben, miszerint ez nem megérdemelt győzelem. Nincs mögötte munka, teljesítmény (bár hozzáteszem ez a kormányzásra közvetlenül nem igaz, csak a választási versenyre érvényes. Az más kérdés, hogy le lehet vonni általános konzekvenciákat, ezáltal hiszen meg lehet ismerni a másik attitűdjét). Őszintén szólva az, hogy „Itt az idő” elég volt ahhoz, hogy a Fidesz győzzön a kampány során meglepően hatott rám. Persze az MSZP veresége vitathatatlan volt és előre lehetett fogadni rá de őszintén meglepett, hogy ennyire evidens volt az, hogy a Fidesz fog győzni csináljon bármit is. És a Fidesz nem csinált bármit, hanem egyszerűen semmit sem csinált legfeljebb homályos utalásokat tett.
Tehát az MSZP veresége evidenssé vált bár a mértéke nem volt megjósolható. Hiszen az öszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után sem volt akkora társadalmi nyomás a párton, hogy önkritikát gyakorolva feloszlassa önmagát. Úgy tűnik a társadalom jelentős része passzívan viszonyul a hatalmi cinizmushoz, egyfelől mert érdektelen az ország ügyeit illetően illetve nem hiszi, hogy érdemben tudná azt befolyásolni, másfelől úgy véli és gondolja, hogy ez a mentalitás, még ha nem is helyes, akkor is magától értetődően természetes, hiszen „én is így csinálnám”. Ez visszaköszön a az egykori kormánypártok viselkedésében is hiszen az önfeloszlatás helyett jogszabályok mögé bújtak és paragrafusokkal takaróztak. Harmadrészt a húsz év során először itt bizonyosodott meg az vegytisztán, hogy a politikusokat csak közvetve lehet felelősségre vonni a választások idején – le lehet váltani, még rosszabb esetben büntetőeljárás is indul ellenük, de ez a kivétel. Általánosságban a pártok fedezik egymást és emiatt rengeteg ügy marad felderítetlen.
A Jobbik a bizonysága annak, hogy a meg nem oldott problémák visszaköszönnek és ráadásul tovább nőnek. Nem volt elég, hogy egyes kérdéseket nem oldottak meg eddig sem – lásd a cigány magyar belharc fokozódását – immáron nem is radikális, hanem szélsőséges módon köszön mindez vissza. Persze a Jobbik is tanul. A kuruc.info és a Jobbik összefűződésére nincs konkrét bizonyíték, de ez csak egy titkos összekacsintás eredménye. Ha a nagyoknak szabad, akkor nekünk is, nemde? Ugyanilyen jelzésértékű Vona Gábor mesterkedése az alakuló ülésen. A mentelmi jog mögé bújva átjártam az eszeteken: nem is a mellény a fontos, hanem a mentalitás. Amely jogszabály nem tetszik, azt kerüld meg és nyugodtan hivatkozz arra, hogy az egyébként sem alkotmányos (mely alkotmányban egyébként nem hiszel).
Az LMP pedig a kakukktojás, hiszen olyan problémák kezelését ígéri melyek a társadalom jelentős százalékát, zömét nem érdekli. Úgy tűnik a párt olyan átalakuláson esett át mint a Fidesz gyerekkorában. Akkor ő liberálisból nemzetivé alakult, most pedig a liberálisok zölddé váltak. Emiatt kerülhetett be, ugyanis az új kampányarcok és a némiképp megváltoztatott propaganda elég volt a régi szavazóknak és jó pár kiábrándultnak, hogy higgyen bennük. Ugyanakkor a standoknál ugyanolyan brigádok osztogatták a kampányanyagot most, mint anno az SZDSZ-nél.
Ismét utalni szeretnék arra, hogy ez a rendszer nemcsak megengedi hanem egyenesen ezt a fajta politizálást jutalmazza azáltal, hogy csak ezen pártok bejutását garantálja a Parlamentbe. Tehát itt nincs jó és rossz a klasszikus értelemben, hiszen a rendszer alapjai elhibázottak és ennél fogva csak egy új rendszer hozhatna megváltást. Azonban egy új rendszerhez a választók akaratának elsöprő többsége lenne szükséges: de erre már a szocializáció miatt sincs meg az esély. Ebben növünk fel, ez vesz körül bennünket, ez formálja életünket. Elfogadjuk, megengedjük, részesévé válunk. És bár most a Fidesznek megvan a lehetősége arra, hogy átformálja az alkotmányt (vagy mégsem? erről a későbbiekben lesz szó), valószínű mégse fogja megtenni. Az, hogy 200-an vagy 386-an ülnek a Parlamentben gyakorlatilag lényegtelen (ami lényeges az például az, hogy az ellenzéknek nincs szerepe a kormányzásban, csak elvben). Ami azonban a rendszer lényegét illeti az érintetlen marad, hiszen ez a jelenlegi pártok érdekét szolgálja: kivétellel talán a Jobbik szolgál de az ő alternatívájuk cseppet se vonzóbb mint a mostani. Tehát a választások után cseberből vederbe jutottunk, márpedig ez az igazi nagy zakó a demokráciának.
